A tanév második felében HÉT alkalommal szerveztünk és vezettünk TÁNCHÁZAT Biharkeresztes különböző helyszínein. Célunk, hogy minél több embert elérjünk, ezért, ha tehetjük, „házhoz megyünk” dalainkkal és táncainkkal.
Február 7-én, már a farsangi bálok időszakában énekeltünk és mulattunk együtt állandó táncházas helyünkön, iskolánk tánctermében. Elsőként a legkisebbekkel, majd később, a nagyobbakkal. Szülinapi köszöntéssel és folk kvízzel fűszereztük az estét, utóbbit a „legjobban kitöltők” között ajándékokat is sorsoltunk ki.
Február 20-án vendégeink voltak a Nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu múzeumpedagógusai, akik az iskolásoknak szervezett farsangi táncház előtt érdekes és rendkívül látványos, interaktív, ismeretbővítő előadást, foglalkozást tartottak a farsangi népszokásokról. Az előadást követő táncházban olyanok is táncra perdültek, akik korábban még „ellenálltak”. Ismét bebizonyosodott, hogy nem érdemes vitatni: a „folk flow” működik, a hagyomány ereje megkérdőjelezhetetlen. Külön említésre érdemes, hogy ebben a táncházban a talpalávalót iskolánk népzenész növendékei húzták (Farr Huba László – hegedű, Bíró Ádám – brácsa és Mona Ábel – bőgő).
Felbátorodva ezen a „sikeren” (mert mi minden esetben így éljük meg), egy újabb korosztályt céloztunk meg április 29-én. Suhancok csoportunk táncosai két tanóra közötti szünetben egy flashmobbal lepték meg kortársaikat, majd a következő tanórát „elkérve”, moldvai táncok tanulásával ünnepeltük a Tánc világnapját.
Május 23-án rendezték meg a Városi Gyermeknapot a Sportcsarnokban, ahol megint egy szélesebb rétegnek tudtunk megmutatni, mi ad nekünk ilyen szoros és stabil köteléket egymáshoz, kultúránkhoz és nemzetünkhöz. A táncház előtti néhány percben az utánpótlásunkat jelentő, óvodásokból álló Aprócska néptánccsoport mutatkozott be, majd többször is megtáncoltattuk a jelenlévőket.
A XXI. Bihari Néptánctalálkozó kapcsolódó rendezvényeként szerveztük következő táncházunkat június 14-én, ahol a „szakma” volt jelen, több száz emberrel. Az örömtánc órái voltak ezek, amikor a verseny végeztével kicsik és nagyok, táncosok és nézők mulattak a Nálada zenekar gyönyörű muzsikálására, míg a zsűri visszavonult.
Következő táncházunkat az utolsó tanítási napon, június 20-án tartottuk meg, s ez már a 8. alkalom volt az iskolai év során. Az év zárásához kapcsolódó gyereknapon iskolánk tanulóit gyűjtöttük egybe, és dunántúli, moldvai, szatmári, valamint polgári táncokat tanítottunk nekik, a hozzá való dalokkal együtt. Ekkor ismét „saját” zenészeink húzták a talpalávalót.
Táncházsorozatunkra a koronát a június 24-i, Szent Iván éji táncház tette fel, amikor az elsőként megrendezett Sárvirág Népzenei Tábor zenész növendékeinek és az őket tanító Bakos zenekarnak muzsákájára táncolhattuk körbe és ugorhattuk át azt a bizonyos mágikus tüzet.
A „Legyen a tánc is mindenkié!” programsorozat során közel 1500 emberrel táncoltunk, daloltunk együtt, közös nevezőnk új közösséget teremtett.
Köszönjük, hogy ilyen sokan velünk együtt élték/éltétek a hagyományainkat, azok fennmaradásához ilyen közösségek kellenek!
