Az Aradi Vértanúk Emléknapján, október 6-án, a megemlékező istentiszteletet követően, a 4.osztályosok műsora idézte fel a szomorú eseményeket a református templomban.
Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849-ben, ezen a napon végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján.
S hogy mit üzen nekünk ma, október 6-a? Feltetette ezt a kérdést Felhősi András iskolalkész is, prédikációja elején. Vajon mi a közös a levert szabadságharc hőseiben és bennünk, keresztyén emberekben?
A nyitó énekről, a 80.genfi zsoltár dallamáról az igemagyarázat során megtudtuk, hogy a világosi fegyverletételkor, a magyar seregek is ezt a zsoltárt énekelték. Hitük Őket soha el nem hagyta!
A 13 VÉRTANÚ utolsó mondatai is, Istenbe vetett bizodalmukra mutat rá!
És mi, a mai kor emberei, fiataljai, mit hagyunk majd hátra magunk után?! A cél, hogy Isten szavai vezessenek minket, és tudjunk hálásak lenni, hogy mi olyan országban élhetünk, amelyről a felkelő Hősök csak álmodhattak.
Iskolánk 4.osztályos diákjai méltó módon emlékeztek meg történelmünk egyik legszomorúbb napjáról. Köszönjük nekik az emlékezés pillanatait, s azoknak is, akik a műsort szerkesztették és betanították: Kacsur Erzsébet tanítónőnek, a munkáját segítő Papné Far Éva Bernadettnek és Kovács Angéla pedagógiai asszisztensnek.
“Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
Híres-neves magyar hősök temetője.
Teremjenek határidon vérvirágok,
Felejthetetlen legyen az ő halálok.”
