Hivatalosan is megkezdődött a 2026/2027-es tanév a Kárpát-medence református iskoláiban. Augusztus 31-én a Debreceni Református Nagytemplom adott otthont a Kárpát-medencei református köznevelési intézmények közös tanévnyitójának. A mintegy 70 ezer diákot nevelő-oktató református intézményrendszer közössége ezen az ünnepi alkalmon együtt kérte Isten áldását az előttünk álló tanévre.
Ennek a nagy református iskolai közösségnek a részeként augusztus 30-án iskolánk is megnyitotta kapuit: ünnepi tanévnyitó istentiszteletünkön immár huszonkilencedik tanévünket indítottuk útjára.
Az új kezdet mindig jó alkalom arra is, hogy megfogalmazzuk, mit gondolunk az iskoláról, a nevelésről, a közösségről és az előttünk álló közös útról. Farrné Kovács Mónika főigazgató tanévkezdő gondolataival köszöntjük diákjainkat, tanárainkat, munkatársainkat és a velünk kapcsolatban álló családok tagjait.
Tanév eleji gondolatok, avagy milyenné tesszük közösen?
A tanévkezdés mindig különös pillanata az iskola életének. Még őrzi magában a nyár csendjét, ugyanakkor már tele van várakozással, történetekkel, élményekkel és kíváncsisággal. Minden évben kinyitunk egy új füzetet, amelynek lapjai ilyenkor még üresek. Nem tudjuk pontosan, hogy mi kerül majd rájuk a következő tíz hónapban – azt azonban igen, hogy ezt a történetet együtt fogjuk megírni.
Iskolánk immár huszonkilencedik alkalommal nyitja meg szeptemberben szimbolikusan a kapuit. Újra átvesszük a családoktól a stafétát: naponta hosszú órákon át leszünk együtt a gyermekekkel egy olyan közösségben, amely különbözik a családtól, de nem annak helyére kíván lépni. Ellenkezőleg: vele együttműködve, vele szövetségben szeretné segíteni a gyermekek növekedését.
Éppen ezért a tanévkezdés számunkra jóval több a tankönyvek kiosztásánál, az órarendek elkészítésénél vagy a tantermek újbóli benépesülésénél.
Ilyenkor valamiképpen újjászületik a közösségünk.
Vannak, akik visszatérnek, vannak, akik most érkeznek közénk. Új szerepek, új feladatok, új kapcsolatok születnek, és közben újra megerősítjük azt a szövetséget, amelynek középpontjában a gyermek áll. Az ő fejlődése, előrehaladása, kibontakozása – végső soron az, hogy megtalálja majd a saját útját az életben.
Ehhez a munkához évről évre ugyanazt a három pillért hívjuk segítségül: a magas színvonalú közismereti nevelést, a hitbeli alapokat és a művészeti nevelés eszközeit.
Hiszünk ennek a hármas egységnek az erejében.
Hiszünk abban, hogy az iskola feladata nem merülhet ki az ismeretek átadásában. Fontos a tudás, fontosak az eredmények, a továbbtanulás, a teljesítmény – de önmagukban nem elegendők. Ugyanilyen fontos, hogy a gyermek megtanuljon kérdezni, gondolkodni, alkotni, együttműködni. Hogy legyen tartása és hite. Tudjon örülni, kapcsolódni másokhoz, észrevenni a szépet, felelősséget vállalni önmagáért és a körülötte élőkért.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják számunkra, hogy az a bizonyos tarisznya, amelyet tanítványaink Biharkeresztesről, a Gárdonyiból magukkal visznek, jó alapokat adnak későbbi boldogulásukhoz.
És talán érdemes ezt a szót egy pillanatra másként olvasni: BOLDOGulásukhoz.
Mert nem csupán arra szeretnénk felkészíteni a gyermekeket, hogy sikeresek legyenek. Sokkal inkább arra, hogy képesek legyenek tartalmas, értékes, örömteli életet élni. Hogy tudják, kik ők, mire képesek, mihez kaptak talentumot, és hogyan lehet mindezt mások javára is használni.
Minden tanév új kezdet, de nem mindenkinek ugyanúgy.
Az elsősök számára most egy egészen új világ nyílik meg. Új emberek, új szokások, új szabályok veszik körül őket. Mi pedig arra törekszünk, hogy ebben az új világban minél hamarabb otthonra találjanak. Hogy az iskola ne csupán a feladatok helye legyen számukra, hanem barátságoké, felfedezéseké, örömöké és sikerélményeké is.
A nagyobb alsósok közben már tapasztaltabb iskolásként lehetnek mellettük. Megmutathatják, milyen sokat jelent egy kedves szó, egy segítő kéz vagy egyszerűen az, ha észrevesszük azt, akinek még valami új és szokatlan.
Az ötödikesek szintén különleges határhoz érkeztek. Néhány hónapja még az alsó tagozat nagyjai voltak, most pedig a felsősök között ők lettek a legkisebbek. Több tanár, új tantárgyak, komolyabb elvárások és egyre nagyobb önállóság vár rájuk.
A nyolcadikosok előtt pedig már szinte kézzelfogható közelségben van egy új életszakasz. Néhány hónapon belül döntést kell hozniuk arról, merre folytatják útjukat. Tanáraik, szüleik sokat segíthetnek nekik, de közben nekik maguknak is egyre inkább meg kell tanulniuk bízni saját képességeikben, döntéseikben és az elvégzett munkában.
Közösségünk minden évben változik is. Új tanulók és családok érkeznek, új munkatársak kapcsolódnak be, másoktól pedig búcsúzunk. Mindez természetes része egy iskola életének. A közösség története folyamatosan íródik: őrizzük mindazt, amit előttünk és velünk mások létrehoztak, miközben az újonnan érkezők gondolatai, személyisége és munkája tovább gazdagít bennünket.
Egy tanév kezdetén azonban talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy:
Milyen lesz az iskola 2026–2027-ben?
Sokkal inkább az:
Milyenné tesszük közösen?
Hittel, tudással, művészettel – és egymás iránti felelősséggel.
Farrné Kovács Mónika főigazgató
.jpg)
