Úgy gondoltuk, hogy ebben a tanévben kísérletet teszünk arra, hogy „közösségi impulzusokat” adunk a városnak és a környező települések lakosságának.
Hisszük, hogy a mai, változó értékeket képviselő világban, minden alkotó közösség egy szigetnek számít, s karöltve A Növekedésért Egyesülettel, azt a célt tűztük ki magunk elé a következő hónapokra, hogy minél több embert hívjunk meg a mi „szigetünkre”, s nekik maradandó értékeket mutassunk. Érezzék meg ők is, hogy a közösség egy csodákra képes, teremtő erő.
Első „impulzus”-ként TÁNCHÁZAT szerveztünk, ami már évtizedekkel korábban bebizonyította létjogosultságát, hiszen az erdélyi falvak után, 1973-tól Magyarországon is, mint hely, és mint szórakozási forma is töretlenül virágzik.
A szeptember 8-i táncházban elsőként a legkisebbekkel játszottak és táncoltak Papné Far Éva Bernadett és Farrné Kovács Mónika néptáncpedagógusok. A közös játékba és dalolásba bekapcsolódtak az anyukák is, ami külön öröm volt nekünk, de a csillogó gyermektekintetek ugyanezt tükrözték.
A nagyok táncházában elsőként tánctanítás következett, amivel az a nem titkolt célunk, hogy azok is részesülhessenek alkalmi segítségben, akik nem tudják vállalni a rendszeres, felnőtt csoportban való tánctanulást. Számukra a tánházak kiváló alkalmak lehetnek. Most, Tekse Patrik és Teremy Anna vezetésével, a tiszai táncdialektusból választott szilágysági táncanyagot lehetett tanulni, aminek folytatása következik.
„Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak” – mondta Kodály, s vele együtt valljuk mi is. Egy kalotaszegi „hajnali” dallam „kapcsolt össze” bennünket egy rövid időre, s mozgatta meg a pozitív energiákat.
Végül a táncházak legjobb részében, a szabadtáncban, kívánság szerint szóltak a különböző tájegységek dallamai, amire mindenki kedve és tudása szerint táncolhatott.
Szeretettel várunk Mindenkit a következő alkalmakon is, LEGYEN A TÁNC IS MINDENKIÉ!
#csoorisandoralap
