Azt, hogy bármely művészeti tevékenység komplex módon járul hozzá a gyermekek személyiségének pozitív fejlődéséhez, s az, hogy nagyon jó hatással van a 21. század mérhetetlen digitalizációja okozta „sérülésekre”, ma már senkinek nem kérdés. Mint ahogyan az sem, hogy mindazt, amit az online tér „leépít” bennünk, a művészeti tevénységek képesek újraépíteni. A „művészetterápia” ma már jól ismert fogalom.
Ja, és „mellesleg” közösséget is ad és biztosít egy művészeti csoport, hosszú távon is. Az egy feladatra történő hosszabb ideig tartó összpontosítással pedig fejleszti a figyelmet és a koncentrációt. Segíti a térbeli-vizuális gondolkodást , az érzelmi szabályozást és az önkifejezést, növeli az önbizalmat és az empátiát, és ezeken kívül még együttműködésre is tanít, toleránssá és nyitottá is tesz.
Vagy beszélheténk a finommotorikáról és a koordinációról, meg a testtudatról is hosszasan.
De álljon itt most egy olyan régi-új funkciója is az alkotásnak, alkotásoknak, ami tanít és nevel. „Észrevétlenül” is.
Ferenczi Tünde tanárnő, iskolánk természettudományokat tanító pedagógusa, s egyben grafika tanszakunk vezetője, nem kisebb vállalást tett, minthogy felsős iskolaépületünk egykori átlagos, nem túl izgalmas belső terét újrafesti, tematikusan, az oktatás szolgálatába állítva. Csatlakoztak hozzá többen grafikás növendékei közül, így vált végül közös alkotótérré iskolaépületünk.
A már elkészült falfelületek önmagukért beszélnek – aki látja, mindenki csodálja. Közben pedig szívja magába azt a rengeteg információt, amit az adott szaktantermeknek megfelelően, tudatosan, jól megtervezve varázsolt a falra Tanárnő és csapata.
Büszkék vagyunk Rájuk és köszönjük nekik ezt az utánozhatatlan, kreatív és egyedülálló teret, ahol taníthatunk, tanulhatunk.
Büszkék vagyunk arra is, hogy különleges, a valódi értékeket képviselő munkánk egyre többeknek kelti fel a figyelmét, és az alábbi cikk írójához hasonlóan, sokan érzik velünk együtt, hogy „gárdonyisnak lenni jó”!
Szeretettel ajánljuk az alábbi írást elolvasásra:
-scaled.jpg)
