A zene világnapjának története több mint fél évszázadra nyúlik vissza. A Nemzetközi Zenei Tanács 1973-ban, lausanne-i közgyűlésén határozott egy zenének szentelt nemzetközi nap létrehozásáról, majd 1975. október 1-jén rendezték meg először a zene világnapját. A kezdeményezés egyik legfontosabb alakja a világhírű hegedűművész és karmester, Yehudi Menuhin volt, aki 1969 és 1975 között a Nemzetközi Zenei Tanács elnökeként dolgozott.
Menuhin számára a zene nem csupán művészetet jelentett. Hitt abban, hogy a muzsika képes közelebb hozni egymáshoz az embereket és a különböző kultúrákat. A világnap céljaként ezért nemcsak a zene minél szélesebb körű megismertetését fogalmazták meg, hanem a népek közötti béke és barátság erősítését, a kulturális tapasztalatok cseréjét és egymás értékeinek megbecsülését is. Menuhin azt remélte, hogy ez a nap évről évre hozzájárul majd ahhoz, hogy egyre többen kerüljenek közel a zenéhez, és a muzsika erősítse az emberek közötti kapcsolatokat.
Ezt a gondolatot igyekeztünk mi is élővé tenni iskolánkban a Zene Világnapján.
Már reggel különleges hangulat fogadta a gyerekeket az iskola folyosóin. Zene és sok-sok zenével kapcsolatos felirat, játékos feladat, kép, idézet és tabló hívták fel a figyelmet arra, milyen fontos szerepet tölt be életünkben a zene. A tanulók megállhattak egy-egy érdekes gondolat vagy feladvány mellett, felfedezhették a zene sokféle arcát, és saját élményeiket is megfogalmazhatták.
Zenei tanszakaink növendékei, valamint a 2. osztály tanulói rövid zenei videókkal köszöntötték a zene világnapját. A felvételek iskolánk Facebook-oldalán is megtekinthetők, így az ünnep pillanataiból a családok és az érdeklődők is részesülhetnek.
A muzsika egész nap elkísért bennünket. Közös éneklések, hangszerbemutatók és zenei felvételek színesítették a napot. A gyerekek lerajzolhatták kedvenc dalaikat, és képekben is megmutathatták, milyen érzéseket, történeteket vagy emlékeket ébreszt bennük egy-egy dallam.
A nap során újra és újra megtapasztalhattuk, hogy a zene sokkal több, mint hangok egymásutánja. Összeköt bennünket, érzelmeket közvetít, segít kifejezni azt is, amit szavakkal olykor nehéz lenne. A közös éneklésben egymásra figyelünk, alkalmazkodunk, együtt lélegzünk, együtt hozzuk létre azt, ami külön-külön nem születhetne meg. Talán éppen ebben rejlik a zene egyik legnagyobb nevelő ereje is.
Yehudi Menuhin gondolatai ma is különösen aktuálisak. Úgy vélte, a zenéléshez nemcsak az tartozik hozzá, hogy játszunk vagy énekelünk, hanem az is, hogy megtanulunk meghallgatni másokat. Ez pedig jóval túlmutat a zenén: figyelemre, elfogadásra, türelemre és egymás tiszteletére tanít.
Fontos számunkra, hogy tanulóink ne csak ezen az egy napon találkozzanak a zene szépségével, hanem mindennapjaik természetes része legyen az éneklés, a muzsikálás és a közös művészeti élmény. A zene világnapján azonban egy kicsit tudatosabban is megállhatunk, hogy észrevegyük: a zene örömet ad, közösséget teremt, gazdagítja belső világunkat, és hidakat építhet ember és ember között.
Október 1-jén mi is ezekből a hidakból építettünk néhányat – dallamokkal, énekszóval, közös élményekkel és egymásra figyeléssel.
