A medve nap (vagy macinap) február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához kapcsolódó népi időjósló hagyományra épül. A hiedelem szerint, ha a medve kijön barlangjából és meglátja az árnyékát (napos idő), visszabújik, mert hosszú lesz a tél. Ha borús az idő, kint marad, jelezve a tavasz közeledtét. „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a Nap süssön” – mondták, akik már várták a tél végét.
A néphagyomány szerint a medve nap tehát nemcsak a tavasz várását jelenti, hanem a természet ébredésének közeledtét is szimbolizálja.
Hogy kicsit elidőzzünk ezen, megkértük a gyerekeket, hogy hozzák el a mai napra kedvenc játék mackójukat. Később aztán „medvés” dolgokkal töltöttük meg a napot – volt itt „medvés matek”, „medve-nóta” és „medvés mese”, sőt, még „medvetáncoltatás” is.
De szerintünk nem nagyon vágyhatott ki a barlangból a mackó, mert ma igencsak hideg időjárás várta idekint. 🙂
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
– Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jó eszem,
Ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!
