Iskolánk 2026. október 2-án csatlakozott az országos „Gyermekek és diákok hangja” projektnaphoz, amelynek keretében mi is kíváncsiak voltunk arra: hogyan érzik magukat tanulóink az iskolában, milyen közösségben szeretnének tanulni, és mire van szükségük ahhoz, hogy biztonságban, elfogadva és jól érezzék magukat?
A „Gárdonyis diákok hangja” program során valamennyi korosztálynak lehetőséget biztosítottunk arra, hogy életkorának megfelelő módon fogalmazza meg gondolatait, érzéseit és javaslatait.
Az alsó tagozatos gyermekeket játékos, életkorukhoz igazodó módszerekkel kérdeztük meg. A foglalkozások során a Boldogságóra program egyes elemeit is felhasználva beszélgettek arról, milyen számukra a jó iskola. A legkisebbek elsősorban rajzok segítségével mutatták meg, hogyan képzelik el azt az iskolát, ahová örömmel járnak, a nagyobb alsósok pedig már írásban is megfogalmazták véleményüket. Többek között arra kerestük velük a választ, hogy mit szeretnek az iskolában, min változtatnának, mi az, amit kevésbé szeretnek, és miből szeretnének többet.
A felső tagozatos diákok képviselői egy-egy 90 perces foglalkozáson dolgoztak együtt. Először az 5–6., majd a 7–8. évfolyamos tanulók osztották meg egymással tapasztalataikat a diákönkormányzatot segítő pedagógus, Ferenczi Tünde tanárnő moderálásával, és felsős pedagógusok közreműködésével. A délután során még egy közös pizzázásra is sor került a Templomkertben.
A beszélgetések középpontjában az állt, hogyan érzik magukat az iskolában és saját osztályközösségükben. Közösen gyűjtötték össze, mit jelent számukra a biztonságos iskola, milyen egy támogató közösség, és mi szükséges ahhoz, hogy egy gyermek valóban jól érezhesse magát társai között.
Helyzetkártyák segítségével olyan élethelyzeteket is végiggondoltak, amelyekben valakit bántás, konfliktus vagy kellemetlenség érhet. Arról beszélgettek, mit tehetnek saját magukért, mit tehetnek egymásért, hogyan segíthetnek egy társuknak, és melyek azok a helyzetek, amelyekben szükségük van a felnőttek támogatására. Közös ötleteket és javaslatokat fogalmaztak meg arra is, hogyan lehetne egy-egy nehéz helyzetet jól megoldani, illetve miben és hogyan segíthet ebben az iskola.
A program számunkra nem ér véget a vélemények összegyűjtésével. Fontosnak tartjuk, hogy a diákok hangja valóban eljusson azokhoz, akik az iskolai élet alakításáért felelősek: minden pedagógushoz.
A nevelőtestület következő, őszi értekezletén kiemelten foglalkozik a gyermekektől érkezett visszajelzésekkel és javaslatokkal. Megvizsgáljuk, mely területeken van szükség változtatásra, mire tudunk közvetlenül reagálni, és milyen lehetőségeket találhatunk a tanulói kérések, igények megvalósítására.
Hiszünk abban, hogy egy jó iskola nemcsak tanítja a gyermekeket, hanem meghallgatja őket, párbeszédet folytat velük, és partnerként tekint rájuk saját közösségük alakításában.
A „Gárdonyis diákok hangja” éppen erről szólt: figyelni, kérdezni, meghallgatni – majd a hallottakat komolyan venni.
