A továbbtanulási, pályaválasztási döntések meghozatala az iskolai élet kiemelt feladata, amely nagymértékben meghatározza az életpálya alakulását. Ezért a pályaorientációs pedagógiai tevékenység az oktatás és nevelés legfontosabb teendői közé tartozik.
A „pályaválasztás” kifejezés – jóllehet a köznyelvben gyakran használt fogalom – manapság félrevezető és gyakran téves a szakmai gondolkodásban. Azt sugallja, hogy egyszeri alkalommal (a „választással”) meghatározzuk életünk egészének alakulását. Ezzel szemben – bár életpályánknak vannak olyan kitüntetett pontjai, amelyeken fontos döntéseket kell hoznunk (ilyen pl. az alap-, illetve középfokú oktatási szakasz vége) – ezek általában egy-egy életszakaszra vonatkoznak, és idővel újabb pályaalakításra lehet szükség. Ennek megfelelően „pályaválasztás” helyett ma „életpálya-építésről” beszélünk, a pályaorientáció fogalma pedig arra a folyamatra utal, amely előkészíti, illetve megvalósítja ennek alakulását. Életpályánk során különféle – tanulással, munkavállalással, esetleges pályamódosításokkal kapcsolatos – döntésekre van szükség. Az iskolai pályaorientáció az erre való felkészülést segíti.
A Nemzeti alaptanterv a nevelési célok felsorolásában a pályaorientációt így írja le: „Az iskolának – a tanulók életkorához igazodva és a lehetőségekhez képest – átfogó képet kell nyújtania a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint képessé válnak arra, hogy ehhez megtegyék a szükséges erőfeszítéseket. Ezért fejleszteni kell bennük a segítéssel, az együttműködéssel, a vezetéssel és a versengéssel kapcsolatos magatartásmódokat és azok kezelését.”1
E gondolatok figyelembe vételével szerveztük meg ebben a tanévben iskolánk felső tagozatán a pályaorientációs témanapot.
Változatos feladatokon keresztül, játékos módon, kisebb csoportokban ismerkedhettek meg diákjaink a különböző szakmákkal, foglalkozásokkal, azok jellemzőivel, a kereseti, elhelyezkedési lehetőségekkel. Annak érdekében, hogy minél több hasznos ismertre tehessenek szert a tanulók, a foglalkozásokat forgószínpad-szerűen szerveztük hagyományos és – főként – interaktív módon.
Szabadulószoba, interaktív szófelhő, keresztrejtvény, memóriajáték, szókereső, puzzle, és még számos más feladat segítette az ismeretszerzést.
Hasznos, érdekes, tanulságos programsorozatunk vagyunk túl, sok ismerettel, tapasztalattal és élményalapú tudással gazdagodva.
Kissné Tóth Edit
munkaközösség vezető